Császár körte – gyűjtés helye: Újfehértó

Leírás

További nevei: Doyenné

Származása: bizonytalan eredetű régi fajta. Manger Henrik, német gyümölcsész 1780-ban kiadott pomológiai munkájában írja, hogy ez a körte már a régi rómaiaknál is ismert volt „Sementinum” név alatt. 

Érési ideje: szeptember vége, október eleje. 

Termőképessége: igen termékeny 

Gyümölcse: közepes, többnyire kicsiny. Alakja tojásdad, gömbölyű, néha hosszúkás tompa alakú. Héja sima sárgászöld, később citrom- vagy aranysárga, a napos oldalán gyengén piros, apró sárgásbarna szegélyű rozsda pontozással. Húsa szép fehér, igen finom, bőlevű, olvadó, illatos, kellemes fűszeres zamatú. Minősége: minden tekintetben kitűnő, mind befőzési célokra, mind friss fogyasztásra kiváló. 

Hajtásrendszere: fája lassú, gyenge növésű, de edzett, rendesen és bőven terem. 

Ellenálló képessége: A kötődött gyümölcsök ártalom nélkül bírják a -1 – -2°C-os fagyot, de virágjában sem annyira kényes, mint más körtefajta. A Fusicladiumra érzékeny. 

Termőhely igénye: inkább kötött talajra való. 

Gazdasági értéke: ez a világviszonylatban is kitűnő körtefajta gyümölcsöseinkből már-már eltűnt. Kitűnőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy piacainkon minden valamirevaló körtét (sokszor az értéktelen Kieffert is) kereskedőink a jónevű Császárkörtére kereszteltek el. A Császárkörte nem nagy, nem is mutatós, csak az tudja értékelni, aki ismeri. Helyét jól megválasztva, a Császárkörte termesztését fel kell karolnunk.

Mohácsy – Porpáczy: A körte termesztése és nemesítése
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1955.